Sikeres nők Interjú: Kertész Éva /látó/- val

A békásmegyeri lakótelep betonrengetegében keresgélem a megadott címet. Amikor úgy érzem, hogy már eltévedtem, egyszer csak ott állok a keresett utca elején. A tízemeletes hatalmas panelházban annyian lakhatnak, mint egy kisebb magyar faluban. Most már hamar megtalálom az Indiaházat az alagsorban. Lent érdekes, egzotikus környezet fogad. Kertész Évával régi ismerősként üdvözöljük egymást, hiszen évekkel ezelőtt már jártam itt. 

Az indiai hangulatot sugárzó egyik helyiségben helyezzük kényelembe magunkat....

Mikor vetted észre, hogy mást vagy, mint a többiek, hogy különleges képességeid vannak, hogy tisztán látó vagy?
 
Bármilyen hihetetlennek is tűnik egyeseknek, már talán négy éves koromban.   Nagyon jól emlékszem arra, hogy már akkor furcsa dolgokat tapasztaltam magamon. Akkor nem tudtam megfogalmazni, hogy mi történt velem. Sokszor fordult elő velem, hogy feküdtem az ágyban, és egyszerűen elhagytam a testemet. Ez nagyon jó érzés volt, ilyenkor teljesen szabadnak éreztem magam. Amikor visszatértem a testembe, az nagyon rossz volt mindig, mert úgy éreztem, hogy beszorultam a testembe, hogy meg vannak duzzadva a végtagjaim, a szám, a szemem. Persze ezt csak úgy éreztem, mert valójában semmi bajom sem volt. Ilyenkor mindig láttam magamat felülről, ahogy az ágyon fekszem, és alszom. Erről senkinek sem mertem beszélni. Csak jóval később jöttem rá, amikor már tudatosan csináltam ilyen gyakorlatokat, hogy ezt testenkívüliségnek nevezik. Sokszor voltak visszatérő álmaim. Ma már tudom, hogy ezek mindig valamelyik előző életemben játszódtak. Az egyik ilyen álmom az volt, amikor 5-6 éves gyerekként holtan feküdtem valahol. Emberek álltak körül és azt mondogatták, hogy „Szegény gyerek meghalt, agyonütötte a villám."

Én pedig ott lebegtem a testem felett, és mondani szerettem volna nekik, hogy nem haltam meg, itt vagyok, csak nem tudok beszélni. Akkor ez rossz érzés volt, bár egyáltalán nem voltam megijedve. Tulajdonképpen a többi visszatérő álmom is valamelyik előző életem végével volt kapcsolatos. Így nem volt véletlen, hogy amikor meghalt anyai nagymamám édesanyja, és ő nagyon sírt emiatt, én azzal vigasztaltam, hogy Ne sírj nagyi! Ez az élet csak egy színjáték. Újra fogtok találkozni majd odaát." Megjegyzem, hogy nem részesültem vallásos nevelésben, nem jártunk templomba. Édesapám katonatiszt volt. Abban az időben ez az állásába kerülhetett volna. Az előbbi gyerekkori kijelentéseimet a saját tapasztalataim alapján tettem.

Szüleim gyerekkoromban sokszor mondogatták rám, hogy koravén vagyok. Gyakran beleláttam mások gondolataiba, tudtam, hogy mit fog tenni a következő percekben, vagy hogy mit gondol rólam. Máskor a kívánságaim pár percen belül teljesültek, vagy tudtam, hogy mi fog történni a következő percekben. Ezek hatására nem csoda, hogy komolvabb voltam a korombéli gyerekeknél.

Mesélnél néhány ilyen esetet? 

Engem nagymamám nevelt, akit nagyon szerettem. Nyolc éves voltam, amikor a barátnőmmel szüretelni akartunk menni úgy, mint az előző években. Nagyi elengedett, de azt mondta, hogy csak akkor mehetek, ha elmosogattam, mert ez minden nap az én kötelességem volt. Hiába mondtam, hogy akkor nem fogok időben odaérni. Nem baj, akkor is elmosogatsz előbb, volt a válasz. Erre én dühösen kirohantam, rácsaptam az ajtót, és azt mondtam, hogy dögölj meg. Soha nem beszéltem ilyen csúnyán azelőtt, meg azóta sem. Abban a pillanatban megdöbbentem, hogy mit mondtam. Ijedten azt mondtam, hogy drága jó Istenem, ezt ne, inkább az én életemet vedd el, ha meg nagyi meghal, akkor egyszerre menjünk el. Huszonnyolc éves voltam, amikor a második gyerekemmel terhes voltam, Abban a pillanatban, amikor meghalt nagyi, elment ez a gyermekem.

A másik eset egy kicsit később történt. Édesapám halála után anyu újra férjhez ment, született egy húgom, és velük laktam egy ideig. Sajnos nevelőapám gyakran részeg volt és ilyenkor bántott bennünket, és menekülnünk kellett otthonról. Egyszer éppen fürdettem a négy hónapos húgomat, amikor a mostohaapám hazajött részegen, de én nem engedtem be. Azt mondtam neki, hogy előbb megfürdetem húgomat, csak utána jöhet be. Erre azt kiabálta, ha nem engedem be, akkor felmegy a padlásra, és ránk gyújtja a házat. Családi házban laktunk, a padlásra kívülről a falnak támasztott létrával lehetett feljutni. Behallatszott, hogy nagy dérrel-dúrral elindult felfelé a létrán. Bárcsak leesnél, kiáltottam dühösen. Hallottam, ahogy nagy kiabálás kíséretében lezuhant, majd a nagy puffanást. Kirohantam. láttam. hogy élettelenül fekszik a földön. Kihívtam a mentőket. Mire kiértek, magához tért, saját erejéből felállt, és kutya baja sem volt. Neki életben kellett maradnia, mert nem tudtam volna az életfeladatomat beteljesíteni, ha azzal a tudattal kellett volna élnem, hogy valaki halálát kívántam, és ez be is teljesült. Az univerzum ezzel is figyelmeztetett, hogy figyeljek oda a kívánságaimra. Továbbra is kötelességtudóként éltem az életem, végeztem az iskoláimat. Visszakerültem nagyanyámhoz. 14 éves koromban elmentem dolgozni, hogy el tudtam tartani magamat és a nagyit, aki mindig háztartásbeli volt. Közben estin végeztem a technikumot, majd az egyetemet, hogy közgazdász diplomát szerezzek.

 A munka a tanulás szinte teljesen kitöltötte az idődet. De más is történt veled időközben.

Én valójában nagyon szabad életet élhettem volna, hiszen amíg anyuval éltem együtt, ő vendéglátós vezetőként hajnalban elment dolgozni és hazajött éjjel.

Közben ruhaakciókat szerveztem, saját kezűleg mostam ki például a rékliket, hogy ne sértsem meg azokat a szegény rászorulókat, akik megkapták ezeket az adományként összegyűjtött ruhácskákat. Amikor már jól működött ez az akció, akkor átadtam ezt a tevékenységet azoknak, akiket sikerült megnyerni ennek az ügynek. Ekkor nagycsaládosoknak kezdtem nyaralást szervezni, amihez sikerült ingyen buszt kapni a Hazafias Népfronttól például. Felfigyelt rám a Vöröskereszt, a szakszervezet, a párt. Különböző kitüntetéseket kaptam. Ez a korszaka az életemnek véget ért akkor, amikor a második gyermekem is megszületett. Az energiám nagy részére ezután egy ideig a három gyermekem felneveléséhez volt szükség. A harmadik gyermekem sajnos szülés közben elfertőződött annak ellenére, hogy tulajdonképpen barátok között szültem a kórházba, ahol társadalmi munkában besegítettem. Ezt nagy igazságtalanságnak éreztem a sorstól.

 A gyerekeid születésével egy újabb korszak következett az életedben. Akkor már közgaz- dász voltál. Hogyan alakult az életetek?

Igen, gyermekkoromban többször is. Ezek közül kettőt mesélek el. Az óvoda homokozójába friss homokot szállítottak. Társaimmal nagy örömmel vettük birtokba. Egyszercsak azt láttam, mint egy víziót, hogy az a kislány, aki mellettem éppen árkot húzott a homokban a kezével, elvágja a kezét, és ömlik belőle a vér. Rákiálltottam, hogy hagyja abba, mert van valami a homokban, ami el fogja vágni a kezét. Szerencsére hallgatott rám. És valóban, törött ablaküveg volt a homok felszíne alatt. Akkor a társaimmal neki álltunk vödrökkel a homokozó másik oldalára átönteni a homokot. Közben még sok-sok üvegdarab került elő. A felnőttektől viszont szidást kaptunk, hogy milyen rosszak vagyunk, mert ők csak azt látták, hogy ide-oda öntjük a homokot, amiből persze a hajunkba is jutott. Máskor vendégségben voltunk unokatestvéremmel, akinek szintén Éva a neve, egy kertes házba. Mi elmentünk hátra játszani. Olyan képek jelentek meg előttem, hogy a gazban hirtelen eltűnik Évi, mert beszakad a pöcegödör teteje, amiről mi nem is tudtunk, és ő belefullad szennybe. Ekkor rákiáltottam, hogy lépjen hátrébb. Ugy is tett, de már szakadt is be alatta a gödör teteje. Hátraesett, így csak a lába lógott bele a gödörbe, de megmenekült. Az utóbbi években többször láttam előre katasztrófákat. Így megláttam előre évekkel ezelőtt a törökországi földrengést, és a szeptember 11-i amerikai katasztrófát is. De sajnos csak 1-2 órával előtte, és olyan közeli képeket láttam, amiből akkor magam sem tudtam megmondani, hogy melyik országban fog megtörténni a baj.

Tisztánlátó vagy, Te is látod az emberi testet körülvevő aurát?

Látom, de nem mindig. Most már nagyon fáradt vagyok, hiszen reggel öt óta talpon vagyok, most pedig már késő délután van, ilyenkor csak a testet kb. öt centire körülvevő aurát látom. Többször jártam úgy, hogy majd kigúvad a szemem, és nem láttam az illető auráját, máskor meg nem is gondolok rá, meglátom a velem szemben levő ember auráját és kísérőit, de nem csak az energia réteget látom, hanem a mögöttünk lévő kísérőket, vagy ha arra van szükség, az előző, és következő életeket. Amikor a Jóisten akarja, látom, máskor pedig nem. Éppen ezért számomra hiteltelenek azok, akik azt mondják, hogy ők mindig látják mások auráját.

Beszéltél a reiki tanfolyamokrol, αz energiάval valό gyógyításról. A beteg embereken tudsz segíteni?

Nem én segítek, hanem rajtam keresztüláramló energiahalmaz. Ezeket a képességeimet is fejlesztem Indiában. Nagyon súlyos betegek, mint rákos, kómás vagy lebénult emberek jönnek hozzám segítségért, és én soha nem mondtam nemet. Hozzám náthával nem szoktak fordulni, olyan emberek gyógyultak meg akiről az orvosok már lemondtak. Tavaly például éppen hazaértem Indiából, amikor hazaértem Indiából, amikor felkeresett egy olyan kómás beteg testvére, aki már hetek óta feküdt eszméletlenül. Naponta bemenetem hozzá a kórházba, és 3 nap múlva magához tért. Most már tolókocsiban tud ülni. A kevésbé súlyos betegeken reikivel, vagy kristálykövekkel próbálok segíteni. Ha nem javul az állapotuk két-három kezelés után, vagy ha nagyon, súlyos az állanotuk, akkor fel kell vennem a kapcsolatot azokkal a szellemi kísérőkkel, akikröl Müller Péter is több művében irt. Ugyanis, ha az illető karmája nem engedi, akkor én sem segíthetek. A betegségek oka szinte kivétel nélkül valamelyik előző életben vagy éppen ebben az életben keresendő. Volt egy betegem, Anna, aki a szklerózis multiplex előrehaladott stádiumában szenvedett, már pelenkázni kellett. Egy régi szerelmével szakított évekkel korábban. A fiú még egy utolsó találkozást kért tőle. A lány elment hozzá, bement a lakásba. Még szólt a lemezjátszó a kedvenc dalukkal, de a fiú addigra már felakasztotta magát. Anna ezután kezdett meg- meg-betegedni, nem tudott a fiú emlékétől megszabadulni. Õt éve jelentkezett nálam, és elmondtam neki, hogy minden tárgyat égessen el, ami ezzel a fiúval kapcsolatos, hiszen a fiú a halálával teljesen rátelepedett. Ahogy elkezdte megsemmisíteni a fényképeket és a kisebb tárgyakat, elkezdett javulni az állapota, felállt a tolószékből. Amikor viszont kijelentette, hogy a nagyobb tárgyakról már nem mond le, akkor elkezdett visszaesni. Már nem tudok segíteni rajta. Hiszen kapott egy esélyt, hogy leszámol a múltjával, de egy pont után megmakacsolta magát. Tizenõt év alatt hárman haltak meg a hozzám fordulók közül, ők már nem tudták megcsinálni az életfeladatukat. A többi több száz vagy több ezer nem számoltam - súlyos esetben tudtam segíteni. 

Említetted, hogy különböző reiki tanár diplomáid is vannak. Oktatóként is tevékenykedsz. Oktatóként is tevékenykedsz?

Régebben a parapszichológiai akadémián is oktattam. Ma már tanfolyamokat is szervezek itt az Indiaházban, melyeken én is tanítok. Orvosok is vannak az oktatóink között. Tartunk parapszichológus és metafizikus végzettésget adó tanfolyamot, de tibeti kristálygyógyászat, reiki és reinkarnációs tanfolyamot is. A parapszichológus tanfolyamon többek között orvosi anatómiát. íriszdiagnosztikát, metafizikát, radiesztéziát, numerológiát, mentálhigiéniát, meditációt, extraszenzorikát tanítunk, de foglalkozunk mágiával és reinkarnációval is. A tibeti kristálygyógyászat keretében a tibeti és keleti gyógymódokkal ismertetjük meg a hallgatókat. Ezeket az általában hétvégi 4-12 hónapos tanfolyamokat szinte önköltséges áron tartjuk.

A különleges képességeidet, hogy képes vagy látni az aurát, mások gondolatait vagy éppen jövőjüket, bizonyára sokan irigylik. Valójában örülsz ezeknek a képességeknek, vagy inkább tehernek érzed?

Egyik barátnömnek több mint húsz éve elmondtam, hogyan fog élni később. Ezek a dolgok azóta valóra váltak. Az ilyen dolgokat nem érzem tehernek. Az pedig kifejezetten jó dolog, hogy ha segíteni tudok a beteg embereken. Hangsúlyozom, hogy én nem ebből élek, ezt teljesen önzetlenül teszem. Amikor viszont szemben ül velem valaki, aki mosolyogva beszél velem, közben pedig látom, hogy gondolatban mindenfélének elhord, hát az nem egy kellemes dolog. De ez a kellemetlen dolgok közül az enyhébbik. enyhe Ha egy halálos beteg áll velem szemben, és tudom, menthetetlen, mert nem tudja már folytatni a saját maga által felállított életfeladatát, és hogy ebben a betegségben kell meghalnia, ez nem jó érzés nekem. Mindhárom beteg, akit említettem, ilyen volt. Az egyik eset mindig emlékezetes marad. Olyan idős bácsihoz hí- vott el a felesége, aki áttétes rákos volt, megmütötték, de már nem tudtak segíteni rajta. Hubi bácsi materialista volt és nem tudott mást elképzelni, mint a földi valóságot. Amikor már a fájdalmai megszüntek lassan elkezdtünk tanulni. Isten gyorsan engedett haladni, mert Hubi bácsi nagyon fogékony volt. Végeredmény az lett, hogy ő is és a felesége is megkeresztelkedtek, vagyis Istenhívő emberekként élték életüket. El tudta fogadni a halál tényét, megértette, hogy ez a világ tanulásra van, fejlődésünk érdekében. Azt sikerként éltem meg, hogy halála pillanatáig nem voltak fåjdalmai. De ez a tudat, hogy nem lehet megmenteni, végig beárnyékolta ezt a sikerélményemet. Bár azt hiszem, hogy is nagy eredmény volt, hogy mosolyogva ment el, megbékélve azzal, hogy meg kell halnia. Jól emlékszem arra a délutánra, nem jól éreztem magam. Mire hazaértem, már nagyon rosszul voltam. Nemsokára csengett a telefon, a felesége hívott, hogy Hubi bácsi elment. Tudta, hogy elérkezett az idő, de mosolyogva ment át, és végig fájdalommentes volt. A rosszullétem azért volt, mert nem tudtam igazán elengedni a bácsit, és áramlott át tőlem az energia még az utolsó percekben is. Az orvosok két hetet jósoltak neki az áttétes rákja miatt, amikor a felesége megkeresett. Ennek ellenére egy évet élt fájdalomcsillapítók nélkül fájdalommentesen úgy, hogy hetente többször mentem hozzá. Csodálatosan szép munka, amikor segíteni tudok másokon, de nagy teher és felelősség is.

Forrás riport:

Füller Miklós

Sikeres nők c. lapból.